Győzelemmel kezdte a válogatott szünet utáni időszakot NB II-es csapatunk, amely a második helyezett Budaörsöt fektette két vállra. Rögtön hozzátehetjük: teljesen megérdemelten!
Nagyon bízott benne mindenki, hogy a kéthetes szünet alatt rendezni tudtuk a sorokat, s ennek köszönhetően ki tudunk kecmeregni a hullámvölgyből. A zsinórban elszenvedett három bajnoki vereség után ugyanis egész egyszerűen nem fért volna bele egy negyedik!
A Budaörs elleni bajnokin abszolút látszott, minden játékos megértette, hogy mire megy ki a játék, mekkora tétje van a mérkőzésnek. Bár a második helyezettet fogadtuk, egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy a vendégek erősebbek, jobbak lennének, sőt, szinte a teljes meccsen a mi akaratunk érvényesült. Nagyon koncentrált mindenki, ennek köszönhetően ezúttal elmaradtak a korábban sajnos gyakran előforduló egyéni hibák, ez pedig azt eredményezte, hogy Hajagosnak alig akadt védenivalója. Az ellenfél kapusát azonban megdolgoztattuk néhányszor, s ha a 41. percben Fröhlich jobban céloz, a vezetést is megszereztük volna – ziccer volt!
A második félidőben sem engedtük át a kezdeményezést a vendégeknek, de helyzetekig mi is nagyon nehezen jutottunk el. Tipikus (maximum) egygólos meccs volt. Nagy örömünkre az az egy gól végül megszületett, nem mellesleg mi lőttük: Cenaj a legjobbkor, a 90. percben vette be a Budaörs kapuját. Nem volt orbitális dugó, nem szaggatta szét a hálót (az igazság az, hogy el sem ért odáig a labda), de nekünk így is nagyon tetszett!
Az öltözőben hatalmas volt az öröm, bömbölt a zene, kiélvezték a sikert a srácok. Ezzel a győzelemmel végre levegővételhez jutottunk, de semmi több: ugyanígy kell dolgozni és küzdeni tovább, mert ez a csapat csak így lehet sikeres, így érheti el a célját!
Sluka Marián: – Végre! Nem volt ideális az utóbbi három hetünk, de a sok beszélgetés után szervezett, koncentrált Szentlőrincet láthattam viszont a pályán. Felrázták magukat a fiúk, de hozzáteszem, ez a hozzáállás az alap. Nem szép, de eredményes futballt játszottunk.
Márkus Tibor: – Csalódott vagyok az eredmény miatt, a mezőnyben ugyan nem vallottunk szégyent, de hiányérzetem van a kapu előtti szituációk miatt. Nem volt sok helyzetünk, és azokat sem használtuk ki.
Szentlőrinc – Budaörs 1-0 (0-0)
Labdarúgó NB II. Kozármisleny, zárt kapuk mögött. Vezette: Gaál Ákos (Huszár Balázs, Kulman Tamás). Szentlőrinc: Hajagos – Molnár R., Havas, Dulló, Forgács (Kapronczai, 60.) – Hleba, Lehoczky – Harsányi (Keresztes, 92.), Fröhlich (Kondor, 60.), Nagy B. – Sili (Cenaj, 84.). Vezetőedző: Marián Sluka. Budaörs: Kovács P. – Marques-Airosa, Tamás O. (Halmai, 49.), Gyurácz, Sajbán – Petneházi, Molnár Cs. – Petró, Horváth R. (Molnár T., 64.), Csiki (Pethő, 83.) – Zsidai (Kékesi, 49.). Vezetőedző: Márkus Tibor.
23. perc: Sili száguldott le a jobb oldalon az alapvonalig, majd cimbalomszögből kapura küldte a labdát – onnan nem lehetett gólt lőni a budaörsi kapusnak.
41. perc: Szentlőrinci ziccer: Fröhlich csak a kapussal állt szemben, ám 8 méterről leadott lövése után a labda nem ment át Kovács Péter lábai között.
52. perc: Harsányi elé került a labda a 16-oson belül, elég sok időt hagytak neki a lövésre, ennek ellenére szemből, 13 méterről a jobb kapufa mellé durrantotta a labdát.
64. perc: Harsányi bal oldali szöglete után Sili 5 méterről fejelt jócskán a kapu fölé.
70. perc: Halmai balról, 11 méterről tüzelt, Hajagos kiütötte a léc alá tartó labdát.
90. perc: Kondor tette vissza a labdát Cenajnak, aki 9 méterről kapura lőtte, Kovács Péter ugyan beleért, de nem tudta megfogni, így a játékszer szép lassan átgurult a gólvonalon (1-0).