Tudjuk, hogy ezer fokon ég minden meccsen, együtt él a játékkal, tisztában vagyunk vele, hogy mindig maximális koncentrációt vár játékosaitól, miként az is mindenki előtt ismert, hogy nem ijed meg a sok munkától. Ugyanakkor nagyon sok mindent nem tudunk NB II-es csapatunk vezetőedzőjéről, Marián Slukáról. Most kiderül, melyik az a sport, amit a focinál is jobban imád (van ilyen?!), és elárulja azt is, ki a kedvenc játékosa, edzője.

A második szezonját tölti NB II-es csapatunknál Marián Sluka. Ez idő alatt belopta magát a szurkolók szívébe – nem csak azért, mert felettébb eredményesen irányítja az együttest, hanem azért is, mert mindenki látja, hogy rengeteget melózik a fiúkkal. Ezt pedig mindenki értékeli.

Az édesapja nem focistát akart belőle nevelni

Nyugodtan kijelenthetjük, jól tette, hogy a játékospályafutása után a futballedzői pályát választotta. Pedig nem sok híja volt, hogy ne ebben a sportágban legyen sikeres! A szlovákiai kisvárosban, Nagykürtösön (Velky Krtis) született, de a közelben fekvő faluban, Pribelecen nőtt fel, ahol mindent kipróbált, amire csak lehetősége volt. Miután édesapja futballozott (a harmadik vonalban kétszer is volt gólkirály), a foci adta magát, emellett atletizált, sokat futott, nem mellesleg kiváló lövész volt, 14 évesen harmadik lett az országos bajnokságon (naná, hogy Slavia légpuskával!). De labdarúgás ide vagy oda, apja nem focistát akart belőle nevelni!

– Azt szerette volna, ha jégkorongozó leszek! – árulta el mosolyogva Marián. –Nem lett volna ellenemre, mert imádom ezt a sportot! A faluban nagyon sokat hokiztunk, de ahhoz, hogy komolyabban csináljam, Zólyomra kellett volna járnom, az pedig hatvan kilométerre volt tőlünk. Abban az időben ez nagy távolság volt, nem tudtuk megoldani.

Így aztán a hoki megmaradt örök szerelemnek, no meg hobbinak. Amikor csak teheti, mind a mai napig ott van a jégen, Zalaegerszegen korongozik a barátaival. Nem mellesleg szurkolóként járt három világbajnokságon, és gondolkodás nélkül sorolja a szlovák sztárokat: Satan, Demitra, Hossa, Bondra…

Nagykürtöstől Habarovszkon át Pápáig

Biztosan szívesen odakerült volna közéjük, de ugye a távolság közbeszólt. Így aztán maradt a futball, előbb a Pribelec szintjén, majd miután felfigyeltek rá a megyei válogatókon, elhívták a besztercebányai sportiskolába. Oda már úgy ment, hogy focista akart lenni!

– Az már másik szint volt, csak öten voltunk kis falvakból. Nehezen indult a dolog, de aztán idővel felvettem a versenyt a többiekkel! Ha most visszagondolok, abból a 78-as, 79-es, 80-as évjáratból csak én lettem első osztályú futballista!

A Nagykürtös csapatában 17 évesen mutatkozott be a felnőttek között, majd az élvonalbeli Rimaszombat következett, aztán a Ziar Nad Hronom. Megfordult Lettországban, játszott a Skonto Rigában, volt a fehérorosz Neman Grodno futballistája, három hónapig pedig az orosz Habarovszkhoz tartozott, ahol a klub zűrös pénzügyi helyzete miatt nem tudták leigazolni. Magyarországon négy klub színeiben szerepelt, Zalaegerszegen, a Haladásban, Siófokon és Pápán is játszott.

– A Pápa volt az utolsó NB I-es csapatom. Hatalmas tartozásuk volt felém, amikor eljöttem, máig nem kaptam meg a pénzemet. A legnagyobb fájdalmam az, hogy a tulajdonos, Bíró Péter hibája miatt kizárták a klubot az élvonalból, és ezzel gyakorlatilag tönkretették jó néhány kiváló játékos pályafutását! Nagy kár, hogy ezt engedték!

Két évet még Szlovéniában futballozott a második vonalban, mielőtt négy éve belevágott volna az edzősködésbe. S hogy milyen játékosnak érezte magát? Szorgalmasnak, aki ugyan nem tudott egymaga meccseket eldönteni, de mindig mindent megtett a csapatáért, igazi csapatember volt, aki kivette a részét a védekezésből és a támadásból is.

Az ideális focista prototípusa: Cristiano Ronaldo!

Hasonló erényeket vár el most, immár edzőként a játékosaitól. Tisztában van vele, hogy csakis csapatként lehetnek sikeresek, és erre csak akkor lehet esélyük, ha mindenki maximálisan odateszi magát az edzéseken, koncentrál és kihozza magából a maximumot!

S hogy ki a kedvenc edzője? Naná, hogy nem egy kispadon ücsörgő típus…

– Diego Simeone az egyik nagy kedvencem! Hogy miért? Mert olyan játékosokból épít évek óta sikeres csapatot, akiket leírtak, mielőtt az Atléticóhoz kerültek volna. Ezt nagyon értékelem!

Ha már itt tartottunk, természetesen nem kerülhettük meg a kérdést: ki a kedvenc játékosa?

– Xabi Alonsót nagyon nagyra tartom! Elképesztően magabiztos, akaratos középpályás, a csapat lelke, aki mindig rengeteg labdát szerzett és rengeteg pontos passzt adott! Nem tudott hibázni. Olyan, mint Makelele, vagy éppen manapság Kante. Persze nagyon szeretem Cristiano Ronaldót is! Őt tartom az ideális focista prototípusának!

Szeret Szentlőrincen, ebben a remek közegben dolgozni

Jól tudja, hogy az ideális focista prototípusával nem fog összefutni Szentlőrincen, ennek ellenére remekül érzi magát nálunk. Még úgy is, hogy a családja elég messze lakik tőle: párja, Ramóna Zalaegerszegen él 17 éves fiukkal, Bencével.

– Természetesen nagyon hiányoznak, de hetente egyszer haza tudok ugrani. Amikor eldöntöttem, hogy a játékospályafutásom után is a profi futballban dolgozom tovább, tudtam, hogy ez mivel jár majd – árulta el 42 éves vezetőedzőnk. –Nyilván sokat segít, hogy Szentlőrincen remek közegbe kerültem! Nagyon jó emberek vesznek körül, befogadóak, és a pályamunkástól a szertárosokon át a szakmai stáb tagjain keresztül mindenki fejlődni akar! Persze, néha akadnak megtorpanások, néha vannak nézeteltérések, de ezeket rendezzük, és ezek mindig előre visznek minket. Úgyhogy egyrészt miattuk hosszabbítottam nagyon szívesen, másrészt azért, mert szeretnénk még nagyobb reklámot csinálni Szentlőrincnek, szeretnénk még jobb hírét vinni ennek a városnak és ennek a klubnak!