81 éves korában elhunyt Asztalos László, a Szentlőrinci Sportegyesület sakkszakosztályának alapítója. 2020.11.20-án, pénteken kísértük utolsó útjára a szentlőrinci temetőben. A Szentlőrinci Sportegyesület vezetősége, Keczeli Jenő elnök úr és a sakkszakosztály vezetője, Ziegenham Gábor szeretnének köszönetet mondani munkásságáért.
Köszönjük Neked, Laci!
1970-es évek elején kezdtem el sakkozni Asztalos Lászlónál az 1. számú Általános iskola lépcsőfordulójában kialakított sakk „termében”. Az egyik nagyszünetben arra lettem figyelmes, hogy a gyerekek állva sakkoznak a lépcső alatt kialakított térségben. Odamentem nézni Őket. Néhány alkalom után Laci bácsi rábeszélt, hogy ne csak nézzem, hanem álljak be én is sakkozni. Így kezdődött az ismeretségünk, amiből a hosszú évek alatt barátság lett.
Laci bácsi nagyszerű tanár volt kitűnő pedagógiai érzékkel! A lépcső alatti sakkozási lehetőség rövid időn belül olyan sok gyereket vonzott, hogy tanítás után is elkezdtünk oda járni. Ahogy nőtt a létszám, elindította az iskolabajnokságot. Néhány év alatt 50-60 gyereket foglalkoztatott a sakk. Jöttek az eredmények! Egyre többen jutottak el a járási döntőkből, a megyei döntőkbe, aztán néhányan az országos döntőbe. Hamarosan Szentlőrinc lett a járás sakk fellegvára. Az iskolában erősebb volt a házi bajnokság, mint a megyei döntő. Hetedik-, nyolcadikos koromban 4-5 országos bajnokkal kellet megküzdenem, hogy bajnok lehessek. Ebben az időben ebből a régióból csak a szentlőrinci gyerekek jutottak be a megyei döntőkbe. Szinte minden évben volt egy kettő országos bajnoka az iskolának a különböző korosztályokban. Fiúk és lányok is!
Délutánonként heti két-három alkalommal tartott sakkszakkört Laci bácsi. Egyre többen voltunk, akik komolyan foglalkoztak a sakkal. Sakk könyvekből tanítgatott minket. Kezdtek felnőttek (tanárok) is járni a foglalkozásokra. Elvitt minket járási egyéni bajnokságokba Pécsre ahol idős bácsikkal játszottunk. Ismerkedtünk a versenysakkal.
A hetvenes évek közepén már több mint tíz tanítványa elég jól sakkozott, ezért 5-6 felnőttel kiegészülve megalakította a Szentlőrinci Sportegyesület sakkszakosztályát. Bátran bedobott minket a mélyvízbe és benevezte a csapatot a Megye I. o. csapatversenyre. Több mint 10 csapat játszott 12 táblán ebben a bajnokságban. Nagyon erős volt a mezőny akkoriban! Az elején bukdácsoltunk, de évek alatt egyre erősebbek lettek a fiatalok, és a csapat haladt előre a bajnokságban.
(Álló sor, balról-jobbra: Vucskics József, Oberitter Tibor, Tóth Károly, Gazdag Sándor, ?, Vinklmann Attila, Ziegenham Gábor, Bánosi Béla, Neményi Ernő, Masszi Ágnes, Asztalos László, Tar Béla, Szalai Lajos. Alul: Kakas Zoltán, Tasnádi Zoltán, Sasvári László.)
A nyolcvanas években már a középmezőnyhöz tartoztunk. Később inkább az élmezőnyhöz. Rengeteg energiát és időt áldozott Laci a sakkra, amíg elértük ezt a szintet! A Szakosztály megalapítása után még több feladat lett. Szervezte az utazásainkat (Mohács, Siklós, Beremend, Görcsöny, Szigetvár, Mázaszászvár, Komló és Pécsett 4-5 csapat). Messzebb a Költségvetési Üzem buszával jártunk. Edzéseket tartott az iskolai sakk mellett. A családja is nagy áldozatot hozott! Sajnos felesége szívrohamban meghalt. Ő volt az utolsó általános iskolai osztályfőnököm. Nagyszerű ember volt!
Laci később újra nősült és új feladatok is jöttek az életébe. Önkormányzati képviselő lett a kilencvenes években. Érthető, hogy a sok feladat az évtized közepére felmorzsolta az energiáját és átadta a Szakosztály vezetését.
Amíg Ő volt a vezetőnk, szívvel lélekkel harcolt értünk. Hosszú irányítása alatt folyamatosan változtak a körülmények. Egyre nehezebben lehetett támogatást szerezni. Sok küzdelmet kellett folytatnia, hogy összetartsa a sakk csapatát, ami a kezei alatt szinte egy családdá kovácsolódott össze. Nehéz szívvel hozta meg döntését, hogy felhagy a szakosztály vezetésével. Egy nagyszerűen működő egységet hagyott hátra. Folytatta az iskolai sakkoktatást, amíg nyugdíjba nem ment. Pályája során több száz gyereket ismertetett meg a sakkal. A továbbiakban is eljárt sakkozni és a csapat tagja maradt addig, amíg a feladatai és a betegsége meg nem gátolta ebben.
Ő egy igazi példakép!
Sok ilyen embernek kellene lennie!
Nagy betegsége mellett is odaadóan gondozta a virágait a kertben. Néhány éve virággondozás közben beszélgettem vele utoljára. Restellem, hogy azóta nem találkoztam vele. Mióta nem vonattal közlekedek, ritkán jártam arra és így nehezen futottunk össze.
Nehéz szívvel búcsúzom tőled Laci!
Nyugodj Békében!
Ziegenham Gábor
Szentlőrinci Sportegyesület sakkszakosztály vezetője