Az utánpótlássport adja a legtöbb örömet számára

Folytatjuk új cikksorozatunkat sportegyesületünk utánpótlásedzőinek bemutatásáról. Ezúttal U14-es csapatunk edzőjével, Batári Tamással beszélgettünk, aki az egyik "legrutinosabbnak" számít utánpótlásunk stábjában.

 

Hogyan kerültél a Szentlőrinci Sportegyesülethez?

- A kilencedik szezonomat töltöm Szentlőrincen, amivel én vagyok a klub egyik legrégebbi „bútordarabja”! Először 2007-ben keresett meg a vezetőség, hogy segítsem az utánpótlásban folyó szakmai munkát. A jó kapcsolat mindvégig megmaradt, ennek is köszönhetően tárt karokkal vártak vissza, miután 2017-ben hazaköltöztem Németországból, így most lesz öt éve, hogy egyhuzamban Szentlőrincen vagyok. Jelenleg egyesületünk U14-es csapatának az edzőjeként tevékenykedem, illetve segédkezem az utánpótlás logisztikai és háttérfeladataiban, működésében.

Miért és mikor szeretted meg az edzői pályát?

- A sport, illetve a testmozgás mindig is az életem része volt! Egy igazi TÁSI-s gyereknek ez alap volt anno! Ugyan 1996-ban abbahagytam a versenyszerű labdarúgást, de utána az egyetemen is a mindennapjaim része volt a sport. 2003-ban jött a lehetőség, hogy a pécsi egyetemen foglalkozhassak gyerekekkel. A PEAC akkori elnöke, Pap Gábor lehetővé tette, és támogatta, hogy újra életre keltsük az utánpótlás futballt a PTE sportegyesületénél. Így kezdődött, ott kezdtem edzői pályámat. 2004-2005-ben már elvégeztem az akkor és ma is szükséges edzői licenc tanfolyamokat. Azóta voltam a PEAC, a PMFC, és persze a Szentlőrinc SE utánpótlás edzője. Több alkalommal megfordultam felnőtt csapatoknál a megyei I. osztályban is, de megmondom őszintén, az utánpótlás és a gyereksport százszor több örömet és pozitív élményt ad egy embernek, mint a felnőtt labdarúgás. Sokkal őszintébbek a gyerekek, jóval tisztább a személyiségük, ugyanakkor pedagógiai és pszichológiai szempontból nagyon nehéz! Hatalmas felelősség részt venni a gyermekek nevelésében! 

Mennyi áldozattal jár ez a munka?

- Aki ténylegesen elhivatott az edzői pálya iránt, annak erről szólnak a mindennapjai. Elég sok lemondással jár. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a másik munkahelyemen is gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozhatok, egy pécsi gimnázium kollégiumában vagyok pedagógiai asszisztens. 

Van-e bármilyen pillanat az edzői pályafutásodból, amit kiemelnél?

- Nem tudnék egy momentumot konkrétan kiemelni vagy megnevezni. Számtalan tornagyőzelem, bajnoki dobogós helyezések, bajnoki címek, országos döntők, érmek, kupák, serlegek jutottak részül nekem edzőként, de nem ezeket érzem igazi sikernek. Az, amikor volt tanítványaid eljutnak egy magasabb szintre, akkor az egy jó megerősítés, pozitív visszajelzés, hogy annyira nem végezheted rosszul a munkádat, és igenis értéket tudsz teremteni még ebben a nehéz műfajban is! Volt szerencsém tanítani és képezni olyan játékosokat, akik elég magas szintre eljutottak. Büszke vagyok rá, hogy olyan játékosokkal volt szerencsém dolgozni, mint Csoboth Kevin, Rácz Balázs, vagy hogy az egyesületünknél maradjunk, Nagy Barni, Németh Barni, Slavonics Bálint. Egyébként több volt játékosom is az edzősködést választotta hivatásul, talán ez sem véletlen. Jó példa erre nálunk Gorán és Roni is!

Mik a kitűzött céljaid az idei és a jövő évi szezonra?

- A mai világban mi lehet az ember célja? Megpróbál egészséges, normális, emberi értékrenddel bíró gyerekeket nevelni a labdarúgáson keresztül. Aztán ha ez valakinél tehetséggel és szorgalommal, alázattal párosul, akkor még akár labdarúgó is lehet belőle. Felkutatni és felnevelni – ez a cél! Jelenleg is vannak a rám bízott korosztályban ügyes, tehetséges gyerekek, de ez még csak feladat és felelősség a számomra, nem pedig siker! Nem pontszámban, vagy helyezésben gondolkodom, azok csak adatok. A legfontosabb, hogy ezek a gyerekek mosolyogjanak az edzéseken, a mérkőzéseken, még ha mondjuk el is fáradnak!

Mivel szoktad elütni a szabadidődet?

- Ami igazán kikapcsol és mostanság a hobbimnak nevezhetném, az a filmnézés a párommal otthon vagy moziban. Szeretek könyvet és újságot olvasni, illetve a neten barangolni és érdekes cikkeket olvasni. Na meg imádok jókat enni, ez legalább látszik is!