2002/2003-as szezon

Ha NB III Dráva-csoport, labdarúgás, Szentlőrinc, akkor ezüstérem. Így lehetne röviden, egy mondatban összefoglalni a futballmúltat, annak is a 2002-2003-as évadját. Amikor a ’lőrinciek sorrendben harmadszor végeztek a bajnok mögött, elérve a jobbik dobogós helyezést.

Az első „nagy” visszatérő a Szentlőrinc kispadjára Mészáros Ferenc volt. Aki egy szezon kihagyása után érkezett korábbi állomáshelyére, aztán végig ott is maradt. Ami a mai ingatag edzői státuszok korában talán nem is olyan kis teljesítmény.

Az első hat találkozó ugyan veretlenre sikerült, négy győzelemmel, két döntetlennel. Ám idővel kiderült, a futballszámtan más, mint a rendes, máshol megszokott hasonló tudomány. Ugyanis a Decs későbbi, de még korai visszalépése miatt azt a szentlőrinci sikert törölni kellett a táblázatból. Azután a 8., illetve a 9. fordulóban jött az év „megtorpanása”, hiszen előbb idegenben Beremenden, aztán otthon, a Bóly ellenében is vereség lett a meccs vége. Mindkétszer 1-0, de a vetélytárs javára!

Ezt követte sorozatban nyolc győzelem, az első már tavasszal, 2003. március 16-án. Rá egy játékhéttel balsiker Keszthelyen. De ezzel vége is volt minden bajnak, kínnak. Mert a 20., illetve a 30. fellépés közötti időszak hozott 8 győzelmet, 2 döntetlennel, ami már kiemelkedő teljesítmény. A végén tehát 28-ból 21-szer három pont, 4 esetben 1 pont volt a jutalom, meg akadt 3 vereség. Mindehhez társult 63 szerzett, 17 kapott gól, 67 ponttal.

A legtöbb szereplés Horváth György nevéhez fűződik. A kiváló kapuvédő ebben az évadban állt be a baranyai gárda hálója elé, 28 esetben ott is volt. Pontosabban a törölt találkozón is ott toporgott a „ketrec” körül, ám az nem számít, legalábbis hivatalosan. Csupán egyszer, az utolsó fordulóban cserélték le. Aztán hosszú-hosszú évadokon keresztül, továbbra ott maradt a helyén. Számos klubrekord fűződik a nevéhez, ezekre még kitérünk. Mellette Lóth József volt majdnem végig a gyepen. Igaz, egyszer csak csere volt, de egy fellépést sem mulasztott el. A maga 27 csatájával Éles András sem panaszkodhatott, az edzőtők kapott feladatok miatt.

A góltermelés a játék egyik legfontosabb eleme. Ebben az élen Berkics György járt, 13 találattal. Két esetben duplázott, kilencszer „beérte” egyel. A második Lóth József lett, ő 11-et tudott felhozni „mentségére”. A két vesztes közül az egyik, Lakatos László 9 helyett 8-at könyvelhetett el, a Decs miatti törlés okán. Rosszabbul járt Szabó II Csaba, mivel 7 gólja mellett neki 2 „ugrott”, adminisztrációs okokból.

A kapuvédők közül Horváth Györgyről már tettünk említést. Azt viszont jegyezzük fel, 14 esetben nem rezdült a hálója. Míg cseretársa, Löcher Dénes csak egy esetben lépett a helyébe, csereként, igaz, akkor megőrizte a kapuját a „szégyentől”.

Akik pályára léptek: Armbruszt János, Berkics György, Bien Attila, Csépán Norbert, Gellner József, Elmájer Tibor, Éles András, Hegedűs Krisztián, Horváth György, Jagicza Gábor, Jordanov István, Lakatos László, Lóth József, Löcher Dénes, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Pincehelyi Zsolt, Pongrácz Dénes, Schuszter Roland, Szabó II Csaba, Varga László, Vessző Tamás, Zámbó József.