2003/2004-es szezon

Ha az első bajnoki címről szeretnénk megemlékezni, akkor időben még az azt megelőző szezontól kell kezdeni a történetet. Mindez nem zűrzavar, ha hozzátesszük, egy hosszú, remek sorozat már a 2003-2004-es rajt előtt elkezdődött. Az aranyérmet a gárda Toma Árpád irányításával érte el, de akadnak azért közös pontok az elődökkel.

Hiszen a baranyai kisváros labdarúgói, még 2003. tavaszán, sorban 12 fellépésük során maradtak veretlenek, Mészáros Ferenc irányításával. Ehhez jött a 2003-2004-es évadban újabb 24, szintén vereség nélkül megvívott harc. Mindez összesen 36 találkozót ölelt fel, ami elképesztő szériának számít. Ha ehhez hozzávesszük, hogy akadt benne egy 27-es, kizárólag győzelemmel végződött szakasz, akkor azért már tényleg kalapot lehet emelni a játékosok, szakemberek előtt. Kizárólag a naptárat fürkészve kijelenthetjük, 2003. március 23-án kapott ki a Szentlőrinc. Utána a következő fiaskó 2004. május 9-én következett be. Mindez egy évnél bőven hosszabb szakasz, 413 nap telt el a két vesztes esemény között, mivel a 2004-es esztendő szökőév volt.

Összesítésben, a tárgy évben, a 30 mérkőzés során, a 26 nyerés mellett azért két döntetlen is „becsúszott” a mérlegbe, két vereség mellett. A szerzett 88 gólra 13 volt a válasz, miközben 80 pontig jutott az alakulat.

A legtöbbször, 30 esetben Kordé Zoltán volt a játéktéren. Mindig kezdett, ám 9 ízben lecserélték. Utána a 28-as a legnépszerűbb szám. Azt hárman, Armbruszt János, Lóth József, valamint Berkics György érték el.

A házi gólkirály Szabó II Csaba lett, a maga 27 góljával. Amik között kétszer is akadt négyes, hét esetben meg duplázott a támadó. Mögötte Lóth József jön, Pincehelyi Zsolt társaságában. Mindketten 10-ig értek el. Utóbbi, az eddigi örökös ’lőrinci gólkirály egyszer triplázott. Ami azért ritkább dolog a futballban, mint mondjuk a kosárlabdázók között.

A helyi hős, a kapus Horváth György is alakított néhány emlékezeteset. Pontosabban elég sokat, ha azt nézzük, hogy a 23 védése során 7 esetben rezdült a hálója. Ez azonban mind semmi ahhoz, ha hozzátesszük, 18 alkalommal nem kapott gólt. Ennél is többet jelent, miszerint akadt egy tízmeccses szériája, találat nélkül. Ami ugyebár legalább 900 percet feltételez. Azt viszont nem tudjuk, előtte mikor nyúlt a háta mögé, illetve utána hányadik percben adta meg magát a támadóknak. Ez örök titok is maradhat, bár a 900-as teljesítmény sem rossz. Azért azt is említsük meg, a védőknek, meg a középpályásoknak is „volt köze” a dologhoz. Mellesleg meg Békési András 5, Löcher Dénes 1 gólt kapott. Még egy kissé „recézve” a dolgot, két feljegyzésből nem lehet kiolvasni, ki állt a gól pillanatában a gólvonalon, mert kapuscsere volt. Azokat „nagyvonalúan” Horváthoz csaptuk, akinek úgyis elég jó a mutatója, tehát sokat nem rontottunk rajta.

Ennyi idő távlatából nem könnyű megítélni, ám talán a Szentlőrinc történetének egyik legjobb csapatához volt szerencséjük a nézőknek, a most „megénekelt” sorozatban. Ugyanezt az ellenfelek már nem mondhatták el magukról, abban az évadban.

Akik pályára léptek: Armbruszt János, Berkics György, Berta Roland, Békési András, Bien Attila, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Kordé Zoltán, Kutas Gábor, Löcher Dénes, Lakatos László, Lóth József, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Szabó II Csaba, Szakál Béla, Wágner Csaba, Zámbó József.