József Attilát, a zseniális költőt segítségül hívva, mondhatjuk, amit tőle tanultunk. „A hetedik te magad légy!” Bár a fiúk nyilván nem erre gondoltak, amikor az NB III Dráva-csoportjában, a végelszámolás után az ötödik helyen fejezték be a sorozatot. Méghozzá Ott József sikeres irányítása mellett. Szóval érem nem jutott a gárdának, de szokták mondani, azért az elért poszt is szépen csillog. Már amennyiben egy ilyen állítás egyáltalán képes villogni, a maga kategóriájában.

Nem indult zökkenőmentesen a mese. Egy hazai döntetlen a Bölcske ellen, majd vereség a Kaposvár II otthonában. Ezek az eredmények jelezték, jó lesz vigyázni az évad során. Igaz, azért rettegni sem kellett, mert belendült a gépezet. Hiszen egy siker, meg egy pontszerzés után jött újabb három nyerés, egy szabadnap, majd egy másik „x”, ezután ismét három pont került a csapat neve mellé.

Igaz, a 11., meg az azt követő játéknap két nullás találkozót hozott, már ami a meg nem szerzett pontokat illeti. Ennek ellenére az őszi játék nem okozott csalódás. Legfeljebb azoknak, akik a korábbi nagy sikerekben bizakodtak. Ám más idők következtek, más szelek kezdtek fújdogálni a magyar stadionok környékén, a harmadik vonalban is.

Tavasszal akadt egy ötös sikerszéria, ami még akkor is igaz, ha az utolsó esemény egy megállapított végeredmény volt, a Barcs ellenében. A legvége ellenben lehetett volna sokkal szebb is. Csakhogy rosszul jött ki a lépés, ezért aztán a 27., a 28., meg a 29. forduló csak keserűséget tartogatott. Még jó, hogy a végén a Mohács 3-1-re maradt alul, ezért aztán kellemes lett a búcsú.   

A legtöbbször Lauer Norbert volt a gyepen. Mivel a harminc forduló során kétszer is szabadnapos volt az alakulat, egyszer pedig nem kellett lejátszani a csatát, hát összesen 27 fellépés juthatott volna mindenkinek. Ezzel Norbi élt is, mindig kezdett, csak egy esetben cserélték le, mert semmi sem lehet tökéletes. Egyetlen számmal menetelt mögötte Zámbó József, valamint Kalmár Zsolt, ami nem okozott hatalmas meghökkenést, ismerve a két futballista munkabírását.

Az 52 gólból Lauer sporttárs 11-hez adta a nevét, az pedig házi gólkirályi címet ért. Inkább számított meglepetésnek Leipold Péter 8 találata. A harmadik Pincehelyi Zsolt 7 hálópúposítása szinte elvárásnak számított, ennek ellenére szép teljesítménynek említhetjük a dolog.

A kapott gólokon hárman osztoztak meg. Nem azonos meccsszám alapján, de Vuk Mártonnak 18, Antal Sándornak 5, Gellner Gábornak pedig 3 jutott a 26-ból. Kevesebbel is beérték volna, de a védők is hibáztak az év során, ez vitán felüli tény.

Akik pályára léptek: Antal Sándor, Bodó Péter, Gellner Gábor, Gunszt Péter, Hadobás Gergő, Kalmár Zsolt, Kelemen Csaba, Kozma Roland, Kutyáncsánin Jevrem, Lauer Norbert, Leipold Péter, Lóth József, Miszori László, Pincehelyi Zsolt, Szabó II Csaba, Szabó Krisztián, Tamás László, Tóth Ákos, Tóth István, Vuk Márton, Zámbó József