A végkifejletet soha nem tudjuk meg, de ez ebben az esetben nem is baj. Az NB III Közép csoportjának küzdelmei idény közben, tavasszal, a járványhelyzet miatt félbeszakadtak. A szentlőrinci labdarúgókat ez úgy érintette, hogy egyszerre csak az NB II-ben találták magukat. Ezek szerint Gombos Zsolt, valamint Lóczi István szakvezető remek munkát végzett. Előbbinek 17, utóbbinak 2 játéknap jutott. Amikor „lefagytak” a tabellák, a gárda a 2. helyen állt. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) pedig felkérte őket az indulásra – a második vonalban.
Túl sok szót felesleges vesztegetni Gombos Zsolt működésére. Elég, ha megnézzük a mutatóit. A 17 mérkőzésen egy vereség, négy döntetlen, a többi mind győzelem. De mivel kapott egy másik jó ajánlatot, hát távozott – mindazonáltal békességben búcsúztak el egymástól a tisztelt felek. Az utódja, a rutinos Lóczi István csak kétszer küldhette ki a fiúkat játszani, mert aztán becsapott a ménkű, egy járvány képében. Egy nyerés, egy pontosztozkodás, többet nem tehetett a szakvezető. Az élet közbeszólt, az együttes meg feljutott történetének legmagasabb osztályába. A jó csapatnak szokott szerencséje lenni, bár ez egy elkoptatott szófordulat a sportsajtóban. Ám ebben a szakmában sem mindenki Ady Endre, ezt eddig is sejtettük. De most már ez a szöveg is tanúsítja az állítás igazságát!
A csonka bajnokságból 30 helyett csupán 19 játéknapot rendeztek meg. Szinte végig a pályán lehetett Popadic Novak, igaz, egy alkalommal csupán a 35. percben állt be (1675 játékperc), míg Juhász Lászlót három esetben cserélték le (1621 percnyi játék). A nem éppen sztahanovista vetélkedőben 18 meccsig négyen jutottak el, mégpedig Czuczi Péter, Vajda Roland, Keresztes Bence, valamint Havas Attila. Ennyit röviden a munkaverseny modern változatáról.
Hátul, a 16-oson belül Hajagos Tamás tartotta a frontot. A 17 meccsén 10 gólt kapott, az tényleg nem sok. Ráadásul 10 esetben érintetlen maradt a hálója. Az ilyet szeretik a kapusok, meg a kapusedzők is. A helyettesítője, Pacéka Norbert kétszer kezdett, nem tudtak kifogni rajta a támadók, igaz, ahhoz kellett a védők segítsége is.
A támadásokból 30 fejeződött be eredményesen, azon 12 játékos osztozott meg, semmiképpen sem egyenlően, inkább testvériesen. Volt akinek több, másnak kevesebb jutott. Juhász László hétig jutott, négyszer volt az ünneplés középpontjában Keresztes Bence, Harsányi István, illetve Havas Attila. Duplázni tudott egy-egy mérkőzésen Keresztes, no meg Havas is. A többi találat szólóban esett.
A pályán voltak: Aszalós András, Crnojacki Aleksandar, Czuczi Péter, Fekete Marcell, Forró Attila, Gellén Dávid, Hajagos Tamás, Harsányi István, Havas Attila, Hleba Tamás, Horváth Ferenc, Juhász László, Keresztes Bence, Kondor Kristóf, Kovácsevics László, Németh Kristóf, Nemezic Nemanja, Pacéka Norbert, Pergel Bence, Popadic Novak, Tóth Márk, Vajda Roland.